Leltár 1.
Egyszerûen nem tudom hagyni a témát amit a Tékozló fiú-ban kezdtem el boncolgatni. Miért van az, hogy nem tudunk értékelni valakit amikor ott van a közelünkben, viszont ha távolodik, akkor foggal körömmel ragaszkodunk újra? Érdekes hogy néhány nappal ezelôtt én magam használtam ezeket a szavakat, hogy : bútordarabnak érzem magam, leltári tárgynak...
Könyvespolcaim átrendezése közben egyik könyvbôl levél húllott ki."Èva,
Te vagy a címzett, hogy ne kételkedj kinek szól ez a levélfajta.
Lenni, vagy nélküle lenni - öledbe hajtanám most is a fejem, de már csak emléked van velem. Nem voltam szerelmes, de szerettelek nagyon. Vagy...és szerettelek.
...
Tulajdonképpen Rólad szól ez a történet...A fontos az lenne, hogy Te megtaláld magad, hogy Te minôségi életet élj. Hogy azt kövesd, amit igazabbnak érzel.
Az elsô lépéseket megtetted. Talán nem volt könnyû döntés, hogy "egyedül" maradj. De - és ez igaz - egyedül voltál velem is...
A történet Rólam is szól. Az elsô idôben majdnem kóvályogtam, annyira mindenem voltál, amit elképzeltem - és több is. Emlékszem egy jelenetre: nézek ki az ablakon és arra gondolok, hogy na most akkor összejött minden. Ez minden? Ilyen üres érzés a tökéletesség? Vagy csak a beteljesülés kikövezett útja aggasztott?
Büszke voltam Rád. Önálló, intelligens, érzékeny, szép voltál. És szerettél. Vállaltál. Jólesôen természetes voltál, mint az esô, mint a meleg. És én szerettelek, mint az esôt, mint a meleget, mint életem részét.
És valahol útközben a srác halálra únt:
...
Azt írtam Neked egy éve, hogy azt szeretném, ha Te lennél az elsô mindenben; hogy Te lennél a legfontosabb, és minden más csak utánad következzék. A történet arról is szól, hogy ez nem így lett. Úgy szerettelek mint az esôt, mint a meleget - mint adott dolgot, mely mindig ott van, s melyhez nem kell könyörögni. Azt is írtam az elején, hogy én nem foglak visszatartani. Menj, ha menned kell. Lépj. Találd meg azt, amire igazán válasz tudsz lenni, teljes éneddel, találd meg azt, aki igazán válasz tud lenni teljes énjével.
Büszke vagyok Rád. Önállóbb, intelligensebb, szebb vagy.
És a nehezebb útat választottad______________________________________________
késôbbi levél:
"...Most ismét büszke vagyok Rád, most ismét Te vagy az akihez vakon is hazatalálnék...A tényeket azért jó leszögezni: a lehetô legkomolyabb leltár után is Te vagy hozzám a legközelebb.
...Amit tudok az ennyi: ezt a levelet Neked írom, Téged hiányollak, Téged ölelnélek. "
Egy év távlatából...Megmérettettem és elfogadhatónak, sôt mi több, hiányolhatónak találtattam...
Lehet hogy keserû vagyok picit, de miért szabály ez, inkább mint kivétel???Miért mindig utólag jön rá mindenki, hogy mit jelentek nekük? Nem tudnak az emberek leülni magukkal, tisztázni a dolgokat és aztán szépen eldönteni, hogy mit akarnak és utána aszerint cselekedni? Miért fontosabb mindig a színház, a zene, a karrier vagy épp a barátok?
Nagyon fontos lenne erre választ találnom, mert úgy is mondhatnám, hogy ez az életem melódiája. Újra meg újra kiléptem nem müködô kapcsolatokból, mert úgy éreztem, hogy már nem értékelnek semmire, vagy igen kevésre. Úgy éreztem, hogy jobb az egyedüllét, mint a társas magány. Úgy éreztem, hogy nem akarok megalkudni, azt akarom, hogy szeressenek és azt mutassák is ki. Miért van az, hogy újra meg újra felbukkantak és még mindig felbukkannak az x-eim és évek múltán is levelekkel meg vallomásokkal hozakodnak elô? Szánják, bánják, úgy érzik óriási baklövést követtek el.
A lényeg az egészben az, hogy mit csinálok ÉN rosszul kapcsolataimban. Szeretném másként csinálni, nem mintha lenne egy kapcsolatom, de optimista vagyok, még lehet :P Újra arra lehet visszavezetni, hogy ha valamit/valakit akarok, akkor mindent beleadok, fenntartások nélkül szeretek és nem szégyellek mindent beleadni? Viszont fordítva is igaz, ha már elhatároztam, hogy valakit feladok, akkor aztán senki és semmi nem tud eltéríteni elhatározásomtól. Makacs vagyok mint egy öszvér.
Miért kell idô engem "megszeretni"? És aztán miért kell idô belôlem "kiszeretni"? Miért nem vagyok én az a típus akibe csakúgy ôrülten bele lehet szeretni elsô látásra?
Jól esett erre a levélre rátalálni. Utóbbi idôben ezen a fronton csak visszutasításban volt részem... Már teljesen elfelejtettem, hogy milyen érzés szeretve lenni...
Comments