Otthon
Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne, állítja Tamási Áron Ábel címü trilógiájának befejezô kötetében...
Nem rossz, csak mi van ha, mondjuk, nem találjuk otthonunkat? Kinek mit jelent az otthon? És mitôl függ, hogy hol érezzük otthon magunkat? Fontos egyáltalán "hazatalálni"?
A yahoo-n keresgélve rengeteg különbözô válaszra bukkantam. Van aki ott van otthon, ahol a halottai vannak. Bizarr. Más ott van otthon, ahol megértik és újra más ahol kiismeri magát az élet mindennapi dolgaiban. Egy nagyokos azt javasolja, hogy haza csak egy van és az ott van ahol otthon érzed magad. Hát igen, ez mindent megold. Haha, olyat is találtam, aki állítólag ott van otthon, ahol berúghat!
Paul Young-nak elég volt valahová letenni a kalapját és máris ott érezte otthon magát:)
Ahány ember, annyi válasz tehát. De hol vagyok én otthon? Ahol anyám van? Vagy az egész ennél sokkal prózaibb? Ott ahol egy csésze forró tea gôzölög az asztalon?
Pontosan 9 napja és 4 órája jöttem vissza (vissza, de nem haza) Görögországból és mégsem vagyok itt. Még mindig nem vagyok itt. Néhány nappal ezelôtt arra gondoltam, hogy leülök meditálni és visszahívom lelkemet. A szomorú dolog az egészben az, hogy beláttam, nem is akarom visszahívni. Lelkem nem akar itt lenni; én nem akarok itt lenni.
Alig teszem ki a lábam ebbôl az országból és máris lélegzem, virágzom, nevetek, sírok, érzek. Élek. Csodálatosan érzem magam. Nônek érzem magam. Lehet, hogy itt szorít a cipô. A Földközi tenger körül virágzom, az Északi tenger partján szikkadok. Ott virág, itt kóró...
Na nem, nem szeretném ha valaki félreértené a dolgokat. Nem azt állítom, hogy ebben az országban van a hiba. Ez az ország van. Csak úgy elvan. Épp mint én, mikor itt vagyok. Elvagyok, mint a befôtt. Elvagyok és teljesen kivagyok. Mert nem tudom hogy ki vagyok mikor itt vagyok.
A baj ott van, hogy nem rezonálok ezzel az országgal. Szívem nem dobban egyszerre az ország szívével és vizei nem csobognak egy szólamban az én vérem csörgedezésével. Szimfónia helyett kakafónia. Nem talál a ritmusunk. Pedig arra már régen rájöttem, hogy az életben a ritmus a legfontosabb. A ritmus minden...
Hmm, lehet hogy túlbonyolítom a dolgokat. Omár Khájjám perzsa költô úgy tûnik tudta hogyan kell élni és egyszerû receptet kínál: elég bor és fiatal fiúk meg lányok. Talán egyszer ki kellene próbálni? ;) De vajon boldog volt? Valószínûleg többet volt boldog, mint boldogtalan ;)
Huszonhat rubái
A kocsma zárva. Száz borissza vár
elôtte reggel. Mikor nyitnak már?
Siess kocsmáros, az élet rövid:
ki egyszer elmegy, nem tér vissza már.
Nagyképûen mindig emlegeted
öt érzékünket, a négy elemet
s a hét bolygót, holott azt sem tudod:
honnét jöttél, ki vagy, mi lesz veled.
...
A föld alá dugnak, ha elmegyünk,
s az öröklétben elvész a nevünk.
Ki hiányolt, kérdem, mikor nem voltunk?
Ki hív bennünket, ha majd nem leszünk?
...
A sakktábla kockái: éj és nap.
Bábuk vagyunk a sors keze alatt,
ô játszik velünk, tologat, kiüt
és sötét dobozba visszarak.
Fogd jól kupádat s a lány ujjait,
mert elhervadsz, s nem látnak újra itt:
a sors szele letépi ingedet
és elfúj, mint a rózsa szirmait.
Halad az idô mint a karaván.
De mit bánom, amíg bor az arám,
s az élet illó ámbraillatát
csókolhatom pohárnokom haján!
A próféták s a bölcselôk lyukat
beszéltek hasunkba, de szavukat
a szél elhordta. Mit lett ôvelük?
Egy fél marok por tömi ajkukat.
"Boldogság vár az égben odafenn!"
Bor s pénz szebben szól nekem idelenn.
"Szférák zenéje, angyalok kara"
Ezt hallja uram? Vagy a füle cseng?
Vörös bort még és édes szád ízét!
Ne félj, fiam, mert mindez semmiség,
s netán ha kárhozat jár érte, úgy
a mennybe nem jutott be senki még.
Hajnaltájt lekonyul a tulipán,
de éjjel bimbó: vörös és vidám,
fejecskéjét emeli mereven
és új meg új meg új gyönyört kiván.
Nagy alkotónknak játék az anyag,
fel sem néz, még hullát hullára rak.
Ne húzódozz! Mit bánja ô, melyik
testrészedhez nyomom szakállamat.
...
Miért vágja földhöz minden cserepét
az Alkotó, ha készítménye szép?
Semmi sem jó Neki, amit teremt?
Vagy kontár munka, azért veri szét?
Isten volt teremtôje e világnak?
Magától lett? Hallgatom a vitákat,
bár ez máris oly dögmindegy nekem,
mint akkor lesz, mikor a férgek rágnak.
...
A mindenség titkát hiába ûztem,
még fix pontot sem találtam az ûrben,
csak egy gyöngyöt a tudás tengerében,
az is eltört, mikor cérnára fûztem.
Maradnék, ha a reménynek csupán
egyetlen rügye fakadna a fán.
De nem fakad. Tehát elindulok,
s kisétálok a Semmi kapuján.
Korom nehéz teher. Ezer bajom
gyötör. Derekam is görbe nagyon.
"Maradj szép Élet"-nyögöm. Mire ô:
"Roskadni kezd szállásod. Elhagyom."
Most itt ülök s iszom; ha elmegyek,
musttal mossátok meg holttestemet,
szôlôlevélbe csomagoljatok
s a kocsmakert mellé temessetek.
A holdvilág kupám fölé hajolt
és ringatódzik benne. Idd a bort,
mert nem lesz ringás, sem bor, ha bedôlt
sírodra süt az ezüst telihold.
Ó, a francokba is, szószaporítás az egész. Csupán két ölelô karra vágyom melynek féltô szorításában bárhol a világon otthon érezhetem magam! Miért olyan nagy dolog ez???
Nem rossz, csak mi van ha, mondjuk, nem találjuk otthonunkat? Kinek mit jelent az otthon? És mitôl függ, hogy hol érezzük otthon magunkat? Fontos egyáltalán "hazatalálni"?
A yahoo-n keresgélve rengeteg különbözô válaszra bukkantam. Van aki ott van otthon, ahol a halottai vannak. Bizarr. Más ott van otthon, ahol megértik és újra más ahol kiismeri magát az élet mindennapi dolgaiban. Egy nagyokos azt javasolja, hogy haza csak egy van és az ott van ahol otthon érzed magad. Hát igen, ez mindent megold. Haha, olyat is találtam, aki állítólag ott van otthon, ahol berúghat!
Paul Young-nak elég volt valahová letenni a kalapját és máris ott érezte otthon magát:)
Ahány ember, annyi válasz tehát. De hol vagyok én otthon? Ahol anyám van? Vagy az egész ennél sokkal prózaibb? Ott ahol egy csésze forró tea gôzölög az asztalon?
Pontosan 9 napja és 4 órája jöttem vissza (vissza, de nem haza) Görögországból és mégsem vagyok itt. Még mindig nem vagyok itt. Néhány nappal ezelôtt arra gondoltam, hogy leülök meditálni és visszahívom lelkemet. A szomorú dolog az egészben az, hogy beláttam, nem is akarom visszahívni. Lelkem nem akar itt lenni; én nem akarok itt lenni.
Alig teszem ki a lábam ebbôl az országból és máris lélegzem, virágzom, nevetek, sírok, érzek. Élek. Csodálatosan érzem magam. Nônek érzem magam. Lehet, hogy itt szorít a cipô. A Földközi tenger körül virágzom, az Északi tenger partján szikkadok. Ott virág, itt kóró...
Na nem, nem szeretném ha valaki félreértené a dolgokat. Nem azt állítom, hogy ebben az országban van a hiba. Ez az ország van. Csak úgy elvan. Épp mint én, mikor itt vagyok. Elvagyok, mint a befôtt. Elvagyok és teljesen kivagyok. Mert nem tudom hogy ki vagyok mikor itt vagyok.
A baj ott van, hogy nem rezonálok ezzel az országgal. Szívem nem dobban egyszerre az ország szívével és vizei nem csobognak egy szólamban az én vérem csörgedezésével. Szimfónia helyett kakafónia. Nem talál a ritmusunk. Pedig arra már régen rájöttem, hogy az életben a ritmus a legfontosabb. A ritmus minden...
Hmm, lehet hogy túlbonyolítom a dolgokat. Omár Khájjám perzsa költô úgy tûnik tudta hogyan kell élni és egyszerû receptet kínál: elég bor és fiatal fiúk meg lányok. Talán egyszer ki kellene próbálni? ;) De vajon boldog volt? Valószínûleg többet volt boldog, mint boldogtalan ;)
Huszonhat rubái
A kocsma zárva. Száz borissza vár
elôtte reggel. Mikor nyitnak már?
Siess kocsmáros, az élet rövid:
ki egyszer elmegy, nem tér vissza már.
Nagyképûen mindig emlegeted
öt érzékünket, a négy elemet
s a hét bolygót, holott azt sem tudod:
honnét jöttél, ki vagy, mi lesz veled.
...
A föld alá dugnak, ha elmegyünk,
s az öröklétben elvész a nevünk.
Ki hiányolt, kérdem, mikor nem voltunk?
Ki hív bennünket, ha majd nem leszünk?
...
A sakktábla kockái: éj és nap.
Bábuk vagyunk a sors keze alatt,
ô játszik velünk, tologat, kiüt
és sötét dobozba visszarak.
Fogd jól kupádat s a lány ujjait,
mert elhervadsz, s nem látnak újra itt:
a sors szele letépi ingedet
és elfúj, mint a rózsa szirmait.
Halad az idô mint a karaván.
De mit bánom, amíg bor az arám,
s az élet illó ámbraillatát
csókolhatom pohárnokom haján!
A próféták s a bölcselôk lyukat
beszéltek hasunkba, de szavukat
a szél elhordta. Mit lett ôvelük?
Egy fél marok por tömi ajkukat.
"Boldogság vár az égben odafenn!"
Bor s pénz szebben szól nekem idelenn.
"Szférák zenéje, angyalok kara"
Ezt hallja uram? Vagy a füle cseng?
Vörös bort még és édes szád ízét!
Ne félj, fiam, mert mindez semmiség,
s netán ha kárhozat jár érte, úgy
a mennybe nem jutott be senki még.
Hajnaltájt lekonyul a tulipán,
de éjjel bimbó: vörös és vidám,
fejecskéjét emeli mereven
és új meg új meg új gyönyört kiván.
Nagy alkotónknak játék az anyag,
fel sem néz, még hullát hullára rak.
Ne húzódozz! Mit bánja ô, melyik
testrészedhez nyomom szakállamat.
...
Miért vágja földhöz minden cserepét
az Alkotó, ha készítménye szép?
Semmi sem jó Neki, amit teremt?
Vagy kontár munka, azért veri szét?
Isten volt teremtôje e világnak?
Magától lett? Hallgatom a vitákat,
bár ez máris oly dögmindegy nekem,
mint akkor lesz, mikor a férgek rágnak.
...
A mindenség titkát hiába ûztem,
még fix pontot sem találtam az ûrben,
csak egy gyöngyöt a tudás tengerében,
az is eltört, mikor cérnára fûztem.
Maradnék, ha a reménynek csupán
egyetlen rügye fakadna a fán.
De nem fakad. Tehát elindulok,
s kisétálok a Semmi kapuján.
Korom nehéz teher. Ezer bajom
gyötör. Derekam is görbe nagyon.
"Maradj szép Élet"-nyögöm. Mire ô:
"Roskadni kezd szállásod. Elhagyom."
Most itt ülök s iszom; ha elmegyek,
musttal mossátok meg holttestemet,
szôlôlevélbe csomagoljatok
s a kocsmakert mellé temessetek.
A holdvilág kupám fölé hajolt
és ringatódzik benne. Idd a bort,
mert nem lesz ringás, sem bor, ha bedôlt
sírodra süt az ezüst telihold.
Ó, a francokba is, szószaporítás az egész. Csupán két ölelô karra vágyom melynek féltô szorításában bárhol a világon otthon érezhetem magam! Miért olyan nagy dolog ez???
Comments