Táncbéli táncszók

Nagy László
A Bartók táncegyüttes használatára

I

Nem vagyok jó, nem vagyok jó senkinek
Rámugatnak égiek és földiek
Táncra lábam, kutya a föld, eb az ég
Jó lennék majd, égetôn, ha kellenék

Jó voltam én, jó voltam én ezelôtt
Szivárvánnyal írtam be a levegôt
Átváltozott gyászfekete szalagra
Hétrét kéne görnyedezni alatta

Fáj a szívem, kimutatnom nem lehet
Majd meggyógyít aki szívbôl megszeret
Táncra lábam, kutya a föld, eb az ég
Hadd mulatok, mikor sírnom illenék

II

Kutya a föld, eb az ég
Sehol semmi menedék

Ne is akarj menedéket
Amíg benned zeng a lélek

Most rúgjon a sarkad szikrát
Égesd el a világ piszkát

Aki bírja kipirosul
Még a csúf is kicsinosul

Forgasd ide, oda is
Lángoljon a szoknya is

Elköltözni csúnya volna
Deszka közé csomagolva

Mert mibennünk zeng a lélek
Minket illet meg az élet

III

Ez a világ ellobban
Ölelj engem mégjobban

Hajamtól a sarkamig
Hajnalig, de hajnalig

Nem hajnalig, örökig
Szakadatlan örömig

IV

Oda menjünk, ahol kellünk
Ahol nekünk öröm lennünk
Hol a csókok nem csimbókok
Nem hálóznak be a pókok

Aki minket meggyaláz
Fárassza el azt a frász
Jó habosra hajtsa meg
Talonnak se tartsa meg

Aki minket meggyaláz
Gyötörje meg azt a láz
Pokol legyen lakhelye
Égjen ki a tüdeje

V

Én is nyitok aranytorkot
Mint a rigó úgy rikoltok
Csapkodom a nyári zöldet
Átnyilalok eget, földet

Én is akit megtalálok
Pántolok rá aranypántot
Úgy szeretem, úgy szorítom
Én sohase szomorítom